Megjelent a Lengemesék első kötete a Tavasz a Nádtengeren

Messze-messze, a Sustorgó erdő mélyén, a Locsogó-tó partján hullámzik a végtelen Nádtenger. Itt élnek a nádas nyugalmának őrzői, az állatok védelmezői, a lengék. A lengék teste alig nagyobb, mint a pitypang bóbitája, a bőrük éppen olyan zöld, mint a nádas, hajuk pedig kócos barnán lobog a szélben. Vagyis csak a felnőttek haja barna. A csemeték fején vidám zöld hajtások ágaskodnak.

A mesét Berg Judit írta és én rajzoltam. A könyvet a Sanoma kiadó adta ki.

Folytatása hamarosan várható, melyben a Nádtenger lakóinak nyári kalandjairól olvashattok.

Ha tovább nézegetnél, itt lehet. / See more pictures from the book here.

1 comment

  1. Nők lapjai ízelítőből kifolyólag délután céltudatosan az Allee-béli Libri felé vettük utunkat, és amíg Anya felmérte a Nagyon Hasznos Könyvek piacán fellelhető nóvumokat, mi Fruzsival végigolvastuk a könyvet. Végigolvastuk, írom, de igazábol végigolvastuk-végignéztük, és bár engem nem szoktak kizökkenteni az illusztrációk az olvasásból, lányomnak többször is rám kellett szólnia, hogy olvassak tovább, úgy elmerültem a kedves rajzok szemlélésében. Köszönjük a kettős élményt! (…mert persze aztán ő is lelkesen bogarászta a rajzokat…)

Leave a Reply

Your email address will not be published.