Trees with earrings

April 6th, 2013 § 0 comments

Little trees from the collaboration.
Earrrings: Orsi Kecskés.
Text: Dési András György
Graphics: me


A kecsuák úgy tudják, az úristen (k’illimsayaq, vagyis „tiszteletre méltó férfi, aki a napból indult a mi erdőnk felé”) egy körtefán gubbasztott, amikor megalkotta a világot: ám a faág vékony volt, letört alatta, ezért maradt a teremtés nagy műve befejezetlen. Butaság.
A Hermannsburg-misszió környékén élő Arandák szerint az első létező, Tobuu, aki örökkön-örökké gyerek marad, egyszer eltévedt az erdőben. Farkasok támadtak rá, ő felmászott egy fára, és ijedtében napokon, éjszakákon át nem mert lejönni. Unalmában fakéregből, falevélből, saját székletéből és nyálából kis figurákat gyúrt, hogy legyen mivel játszania. Azután – hálából, amiért szórakoztatták nagy bánata idején – életre keltette őket. Belőlük lettek az emberek. Tévedés.

Csak az a lényeg, hogy fák mindig is voltak. A világ viszont fiatal: épp nemrégiben teremtették.

Minden fán van madárfészek, ha még sincs, az a fa felesleges. A fészek egyetlen célja, hogy madár tanyázzon benne, kedve szerint szálljon el vagy térjen vissza. A madár pedig mi végre létezik? Azért, hogy összeborzolja, megmozdítsa, arrébb tolja a felhőt, ha az nem hajlandó megmoccanni és mindig az égnek ugyanazon pontjáról les lefelé. De miért léteznek felhők? De miért?
Kérdezd a fákat, ők tudják, bár ritkán felelnek a kérdezősködőnek: egyedül fészkeikkel törődnek.
Ez így van. Csak más lehetne másképp.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>