Ki lakik a szívem közepén?

April 22nd, 2013 § 0 comments § permalink

Collaboration with Orsolya Kecskés jewellery designer and András György Dési writer.
The little heart is a brooch in the house.

„Tíz hétig éltem egy cseresznye gyomrában. Akkor egy seregély kicsippentett onnan, a csőrébe vett és a tenger fölé cipelt.
A vízbe ejtett.
Sokáig sodródtam.
Szél dobált, hal kergetett, hínárkar játszott velem. Kékből zöldbe, zöldből kékbe hajítottak. Harapdáltak és tapostak, meggyúrtak és megfaragtak: voltam cápafog, voltam korall, voltam kő, túlérett körte meg szinte láthatatlan, apró, savanyú szív.
Szép, szép a szabad élet, de én csak mag vagyok – várom, hogy egy cseresznye felzabáljon végre.”

Tavaszi varázslás buli a Szalonkában

April 15th, 2013 § 0 comments § permalink

Tavaszi bulira készülődünk. Mindenkit várunk április 19-én, pénteken, 16-19-ig a Szalonkába.

Szalonka az fb-n.

Trees with earrings

April 6th, 2013 § 0 comments § permalink

Little trees from the collaboration.
Earrrings: Orsi Kecskés.
Text: Dési András György
Graphics: me


A kecsuák úgy tudják, az úristen (k’illimsayaq, vagyis „tiszteletre méltó férfi, aki a napból indult a mi erdőnk felé”) egy körtefán gubbasztott, amikor megalkotta a világot: ám a faág vékony volt, letört alatta, ezért maradt a teremtés nagy műve befejezetlen. Butaság.
A Hermannsburg-misszió környékén élő Arandák szerint az első létező, Tobuu, aki örökkön-örökké gyerek marad, egyszer eltévedt az erdőben. Farkasok támadtak rá, ő felmászott egy fára, és ijedtében napokon, éjszakákon át nem mert lejönni. Unalmában fakéregből, falevélből, saját székletéből és nyálából kis figurákat gyúrt, hogy legyen mivel játszania. Azután – hálából, amiért szórakoztatták nagy bánata idején – életre keltette őket. Belőlük lettek az emberek. Tévedés.

Csak az a lényeg, hogy fák mindig is voltak. A világ viszont fiatal: épp nemrégiben teremtették.

Minden fán van madárfészek, ha még sincs, az a fa felesleges. A fészek egyetlen célja, hogy madár tanyázzon benne, kedve szerint szálljon el vagy térjen vissza. A madár pedig mi végre létezik? Azért, hogy összeborzolja, megmozdítsa, arrébb tolja a felhőt, ha az nem hajlandó megmoccanni és mindig az égnek ugyanazon pontjáról les lefelé. De miért léteznek felhők? De miért?
Kérdezd a fákat, ők tudják, bár ritkán felelnek a kérdezősködőnek: egyedül fészkeikkel törődnek.
Ez így van. Csak más lehetne másképp.

Get Adobe Flash player